Egy napló élete

Sziasztok, édeseim!
Nyílt itt ezen a helyen egy új blog, ami egy magyar lány életéről fog szólni, vagyis már szól (?). Iratkozz fel a blogra, kommentálj, és nyugodtan pipálj! Szívesen cserélek veled, csak ha Én már kint vagyok a Te blogodon. Jó olvasást!

         00.   Fejezet- Bakonyi Cecília
Érdekesen szemezgetek a székek között, s hogy helyemet megtaláljam. Valamelyest, izgulok az első gimnáziumi napom miatt, hiszen, ez a nyári szünet is eléggé eltársított a zord iskolai napoktól. Mikor egyik nap projekten kell dolgozni, másnap meg a száz oldalas leckék kilapozásával kell tölteni elég rövid délutáni szűkös időnket. Meg persze, a csúfolások érdekes fordulatait kell megélni, hogy valamelyest a drága ruhákban flangálók’ el ne veszítsék eddig önbizalomtól duzzadó lelküket. Ez a gimnáziumi napok ezer wattos átka. – Fejezem be naplóm megírását, majd bemasnizom egy szinte elkorhadt szalaggal elejétől közepéig.

-          Cecília! Készen van az ebéd!- Ordítja erőteljes hangon anyukám, egy tállal kezében, melyben brokkolik, s uborkák sorakoznak. Felállok majd természetes, lágy hangon visszakiáltom: máris megyek!

 Lábaim gyengén mozognak a konyha felé lábujjhegyen, hogy meg tudjam ijeszteni öcsémet a tizenöt éves bamba Dávidot. Odasomfordálok háta mögé majd egy bu! Hanggal kiáltok fülébe. Éppen brokkolit tömött szájába, de az is kiesett mikor majdhogy’ szívrohamot kapott.

-          Idióta! – Rázza fejét, majd anya rendet tesz köztünk.

-          Foglaljatok helyet. – Mondja, azután mellém tipeg a balerina papucsában-, Cecília legalább te legyél érett!

Én erre csak bólintottam, nem mintha egyet értenék vele. Valamelyest csak leültem az asztalhoz, mely tekintélyesen volt megterítve, szalvétával, s csipkés terítővel meg habozva. Anya az asztal körül pakolja tele a tányérokat, mindenféle zöldséggel, melyeket be kell, hogy valljak: ki nem állhatom. Lerakja elém a porcelán „étel tömőt” de én csak egy grimasszal fogadom az egészet. Számba emelem azt a zöld kicsike fát, más nevén a brokkolit, majd ki is mozdítom onnan egy 90° mozdulattal. Eltolom magamtól a tányért, s ezt jelentem ki:

-          Én ezt nem eszem meg –szögeztem le a dolgot, de erre, anya csak ezt felelte:

-          Akkor zabálj hamburgert, biztosan szép leszel az évnyitón!

Megráztam fejemet, majd felálltam az asztaltól. Öles léptekkel távoztam ki a konyha helyiségből, a kanapéig, hova egy becsapódással dőltem le. Újonnan is a naplóm után nyúltam, s csak most… 
Nem találtam!